Beszámolók

2012
Visegrad for active youth - Szlovákia
Right to the game - Olaszország
REGE - Spanyolország
Take off the mask - Olaszország
Don't worry be active - Lengyelország
 

2011

Breaking Barriers - Luxemburg PDF
Cultural Misunderstanding - Szlovákia
Respect the Nature...Respect Yourself! - Románia
Raise your voice - Hollandia
Together for a better environment- Románia
Flower Basket, Lengyelország
Through the folklore to the youth, Lengyelország
Myths and Legends, Franciaország (PDF)
United Through Sports, Románia
No references- no experiences, Égervölgye
A smile in the orphanage, Lengyelország
European Outsider, Lettország
 

2010

Turn the EU to Comics!
Creative Leadership Mechanism Training Course
Litvánia, 2010. augusztus 12-18.
The Little Prince's Ambassadors
What is Youth Life About
Feel it!
 

Turn the EU to Comics!

Alábbiakban olvasható a Turn the EU to Comics! című ifjúsági csereprogram napjainak rövid leírása.A program az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programjának támogatásával valósult meg, 2010 augusztusában az Égervölgye Ifjúsági Tábor és Szabadidőközpontban.

0. nap (Előkészítési tevékenység)
A csere kezdete előtti napon a magyar résztvevő fiatalokkal leköltöztünk a program helyszínére. Miután bemutattuk a tábort a fiataloknak, röviden vázoltuk a meglévő terveket és a feladatokat.
                                                                   
1. nap
Az első nap a résztvevők megérkezésének a napja. Elsőnek a szlovákiai résztvevők érkeztek. Ahogy túlestek a regisztrációs procedúrán és a szállások elfoglalásán, a hazai csapat eligazította őket a tábor területén. A fiatalok hamar megtalálták a közös hangot, és a másik két csoport késő esti érkezéséig kitettek magukért, hogy egy kedves fogadóbizottságot állítsanak fel, és az étkezőt feldíszítsék a többiek érkezésére. Majd este megérkezett a litván és a belga csapat is.

2. nap
A következő reggel a környezet bejárása és a kialakított szabályok közös megbeszélése, valamint a csere programjának, céljainak ismertetése után a csapatépítésen volt a hangsúly. Jégtörőkkel, névtanulós játékokkal, egymás külső-belső tulajdonságainak megismerésével foglalkoztunk a délelőtt folyamán.

Ebéd után mindegyik csoport egy-egy prezentációval, és az országukból hozott képregények segítségével bemutatta saját képregény-kultúráját. Ez kiegészült a belga csoportvezető előadásával az európai képregények történetéről és a Belga képregény-múzeum bemutatásával.

Erre építettük rá az „Én a képregény-figura” elnevezésű workshopot, ahol a fiatalok fantáziájukat megmozgatva először egy szórakoztató önismereti kérdéssort töltöttek ki, ami alapján megrajzolták a saját maguk ihlette karaktert.

Az estét egy grill-party és a magyar interkulturális est zárta. Hozzájuk csatlakoztak a szőlősardói Hucul Lovasudvarról meghívott vendégeink, akik fergeteges belépővel érkeztek meg hozzánk. Az együtt szerzett élmények kitűnő beszédtémának bizonyultak már az első este is, így az ismerkedés gördülékenyen ment.

3. nap
A harmadik napon a reggeli energizerek után az Európa-tudat témája volt soron. A délelőtt folyamán egy kvízjátékot szerveztünk. Adott tényeket, adatokat felsorolva a vegyes csoportoknak el kellett helyezni azokat egy előzőleg megrajzolt vaktérképre attól függően, hogy a négy ország közül melyikre jellemző az állítás. Ebből kisebb vita is kerekedett, de győzött a tolerancia és a jóindulat, és végül kompromisszumos megoldások születtek.

Délután vegyes csoportok négy témában foglalkoztak azzal, hogy fiatalként milyen lehetőségeik vannak az Európai Unió adta keretek között. A workshop lényege, hogy egy-egy témára készítsenek a megadott szempontok alapján egy kampánytervet, ami megszólíthatja az ő korosztályukat. A tervet aztán tv-reklám, riport, színdarab vagy vizuális megjelenítés kategóriában kellett a többieknek bemutatni.

Mivel még volt egy kis idő hátra a délutánból és elég erősnek éreztük a csapatot, úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk veszni az időt, és már most előkészítjük a holnapi „Európa-bajnokságot”. Előre vetítettük a fiataloknak, hogy a holnapi egész napos feladat egy sportnap lebonyolítása. Versenyek lesznek, de rajtuk múlik, hogy milyen versenyszámokat találnak ki. Ötleteljenek, készítsenek listát. Egyszerre lehetnek résztvevők és szervezők, bírák vagy csapattagok. Az időbeli lebonyolításért is ők felelnek. Néhány versenyszám a sok közül: röpladba, foci, ping-pong, Dutch Blitz, lánycipelés, sakk, póker, csocsó, kosárlabda, scrable, uno.

A napot a szlovák csoport nemzeti bemutatkozója zárta. Különlegessége volt, hogy a szokásos játék-kóstoló-prezentáció hármast egy vers előadásával is megtoldották, ami adott az estnek egy többletet és gyönyörű zárása volt a napnak.

4. nap
Ahogy már az előzőekben is utaltunk rá, a következő nap témája a „Fiatalok részvétele” volt. Már előző délután elkészültek a különböző versenyszámok beosztásai. A délelőtt egy része azonban még a felkészülésé volt.

A vacsora utáni díjátadón minden helyezett megkapta a méltó elismerését, és egész csapat boldogan vetette bele magát a jutalomként elnyer jégkrém elpusztításába.

Aznap este még az interkulturális vacsorán megismerhettük Belgium 10 tartományát, a kulturális keveredést, az Európa-szerte híres csemegéket és egy igazán szórakoztató kvízjátékban vehettünk részt belga módra, ahol megtudtuk, hogy ki a belgák kedvenc akciófilm-sztárja: Jean-Claude Van Damme természetesen.

5. nap
A kulturális sokszínűséggel a pénteki napon foglalkoztunk. Délelőtt egy egészen összetett szerepjáték-típusú gyakorlatra került sor. Ez a játék a kultúrák, nemzetek közti különbözőséget, összefogást, együttműködést szimbolizálta az értékek, a normák és a tolerancia fogalmára helyezve a hangsúlyt.

Kezdetben hatalmas volt a zűrzavar, mindenki játszotta a saját szerepét, a többiek motivációját nem ismerte és ez megnehezítette az együttműködést. Aztán rájöttek, hogy ha sikeresen teljesíteni akarják a közös célt, akkor időt kell szánni arra, hogy megismerjék a másik népcsoport szokásait, jellemzőit.

Koradélutánra kommunikációs gyakorlatot terveztünk, amiben a fő szerep ismét a különböző kultúráknak, különböző nyelveknek jutott. A programelem annyira elnyerte a résztvevők tetszését, hogy önállóan ötleteltek, szituációkat találtak ki és tovább játszották a játékot.

A délután folyamán még kaptunk egy telefont a perkupai polgármestertől, hogy a holnapi napon egy közösségi rendezvény lesz a faluban, aminek az esti programjára szeretettel meghívná a mi társaságunkat is. Főzőverseny lesz, népzene és táncház.

Estére komoly problémákkal kellett szembenéznünk, ugyanis egy hirtelen támadt vihar áramszünetet okozott. A tábor teljes sötétségbe borult, elemlámpákkal kellett tájékozódnunk. A litván interkulturális est komoly veszélybe került. Az alkalmazkodás a váratlan helyzethez csapatformáló hatású volt. A sikeres összefogás eredményeként a tábortűz fénye mellett, a leghangulatosabb estében volt részünk a csere során.

6. nap
A változatosság jegyében a hatodik nap külső programmal örvendeztettük meg a résztvevőket. Az Aggteleki Cseppkőbarlang Rövid-túráján a barlang  legismertebb és az őskor embere által is már használt termein keresztül tekinthettük meg a lenyűgöző cseppkőképződményeket.

Visszatérve a táborba rövid pihenő után rátértük a csere központi motívumára, a képregényekre.
Egy képregény tervét kellett úgy felépíteni, mintha egy projektben gondolkodnának. Ki kellett dolgozniuk a tervezés folyamatát, kiosztani a szerepeket, feladatokat egymás között, elkészíteni egy történetvázlatot, egy látványtervet és ezt következő reggel prezentálni a többiek felé.

Este eleget tettünk a polgármesteri meghívásnak: átmentünk Perkupára, a falunapra. Volt népzene, néptánc tanítás, kulináris élvezetek, megtekintettük a faluházat és elvegyültünk a helyiek között. A közösség bevont minket a különböző programokba, egymáshoz alkalmazkodva mindenki megtalálta a hozzá közel álló, őt érdeklő részeket.

7. nap
Reggeli után a képregény-készítő csapatok bemutatkoztak egymásnak. Elmondták az ötletüket és a folyamatot, hogy hogyan állt össze a szerepek kiosztása után az előzetes terv.
Ezután a konkrét képregények kidolgozása következett. Mindenki aktívan ötletezett, részt vállalt, rajzolt, dolgozott.

Kora délutánra minden csoport elkészült a művével. Úgy gondoltuk, hogy a szemléltetést élményszerűbbé kéne tenni, ezért megkértük őket, hogy egyfajta színházi előadásként, jelmezzel-díszlettel adják elő a történetet.

Mivel másnap Miskolcra készültünk, hogy ott a Miskolc és Környéke Fiataljaiért Egyesület klubhelyiségében bemutassuk a cserénket, ezért még egy feladat várt ránk. Erre a látogatásra kellett előkészülni bemutatkozókkal, játékokkal, fényképekkel, bármivel, amit meg szeretnének mutatni.

8. nap
Reggel korán Miskolc felé vettük az irányt, hogy találkozzunk az ottani partner ifjúsági szervezettel. A Club Miskolcban dolgozó ifjúsági munkások, önkéntesek nagy szeretettel fogadtak minket. Mi meséltünk a táborban szerzett élményekről, tapasztalatokról. Szervezőként röviden ismertettük az érdeklődőknek a Fiatalok Lendületben Programot és az ifjúsági cserénket.

Ezután öt helyi fiatal csatlakozott hozzánk, akik kalauzként szegődtek mellénk a városban, ugyanis az ebéd utáni programelem nagy izgalmakat tartogatott.
A résztvevőket 5 csoportra bontottuk. Kaptak egy olyan listát, amin olyan feladatok voltak felsorolva, miszerint extrém helyzetekben, különböző, a város jellegzetes pontjain tárgyakkal, vagy emberekkel kellett közös fényképeket készíteniük.

Mindenki nagyon élvezte ezt a napot, főleg, mert a fényképverseny mellett volt idő beülni egy kávézóba, vagy keresni valami szuvenírt is otthonra. Emellett komolyan vették a feladatot is. A kellemetlen időjárási viszonyok ellensúlyozására bevetettek minden kreatív eszközt, amit tudtak, hogy minél több pontot szerezzenek a versenyben.

A csere végének közeledtével a búcsúbulit erre a napra terveztük. A csapat önállóan összehozott magának egy jó hangulatú estét. Olyannyira, hogy minket is megleptek azzal, amikor együttesen megköszönték a munkánkat egy nagy taps, valamint krepp-papírból formált rózsák kíséretében.

9. nap
A kilencedik napon sor került a Fiatalok Lendületben Program bemutatására, a résztvevő szervezetek egyéb projektjeinek bemutatására és a személyes tanulási folyamat értékelésére.

Ezután foglalkoztunk a Youthpass szellemiségével és felépítésével. A személyes tanulási folyamat értékelése egyénileg zajlott kulcskompetenciák alá sorolással, majd ezeket országonként összegezték és prezentálták a többi csapatnak.

Este tábortűz mellett a fiatalok kezdeményezésére a program alatt legkedveltebb játékok kerültek újra elő. Csendes, meghitt együttlét jellemezte ezt az estét. A projekt jövőbeli folytatásának a lehetősége felmerült a résztvevőkben.

10. nap
Az utolsó nap a búcsúzásról és a hazamenetelről szólt.

Indulásig a könnyes búcsúé volt a fő szerep. Mikor az utolsó busz is kifordult a táborból, nagyon magányosnak, de nagyon elégedettnek éreztük magunkat.                                                                               

A magyar résztvevők velünk maradtak estig, hogy segítsenek a cseréhez kapcsolódó utómunkákban. Indulásuk előtt még egy közös vacsorát töltöttünk el velük, ahol újra átbeszéltük az ő szerepüket a projektben.

Gál Gergő

<< vissza

logo

Creative Leadership Mechanism Training Course
Litvánia, 2010. augusztus 12-18.

 1. Nap: Megérkezés
Megérkezés a napfényes Litvániába, esti ismerkedés egy BINGO játék segítségével. A játék lényege, hogy megkönnyíti az ismerkedést. A hagyományos bingo játékot ötvözi az ismerkedéssel, így nem számokat kell eltalálni, hanem adott tulajdonságokhoz kell neveket (személyeket) párosítani. Ezzel a játékkal hihetetlen gyorsan lehet memorizálni a neveket.
2. Nap: Csapatépítés
A teljes nap a csapatépítésről szólt, több különböző feladat megoldásával. Kötéljárás a csapattagok támogatásával. „Felhőn járás”, amely annyi jelent, hogy úgy kell egyik pontból a másikba eljutni, hogy az adott személy nem érintheti a talajt és az emberi segítségen kívül semmilyen más segédeszközt nem lehet használni. Minden nap végén, a vacsora előtt egy kisebb (kb. 8 fős) csoportban elemeztük a nap tanulságait és a felmerülő érzéseket, melyhez Blob nyújtott segítséget. Vacsora után megtartottuk a Nemzetközi Estet, melyen minden résztvevő ország bemutatta a saját jellegzetes finomságait. Mi Magyarországot Gyulai kolbásszal, Pálinkával, Győri keksszel, Pilóta keksszel, Balaton szelettel és Negróval reprezentáltuk.
3. Nap: Vezetés
Az egész nap arról szólt, hogy mit jelent a vezetés, milyen tulajdonságai vannak egy jó vezetőnek, hogyan működik a vezetőség a saját egyesületünkben, milyen problémák merülnek fel a vezetés közben és hogyan tudjuk ezeket kreatív módon megoldani. Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a különböző feladatok segítségével. Este az Egyesületek Estje volt, ahol minden egyesület bemutatta magát egy másik egyesület tagjának, akinek prezentálnia kellett a hallottakat. Nagyon érdekes volt visszahallgatni, hogy hogyan működik a saját egyesületünk egy másik egyesület tagjának elmondása alapján.
4. Nap: Kreatív vezetés
Az egyesületek problémáinak megoldását kerestük kreatív módon. Ilyen problémák voltak az idő, a motiváció, az önkéntes és pénz hiánya. Ezeket a megoldásokat csapatonként kellett elemezni és minden csapat egy kreatív megoldással állt elő. Este kikapcsolódásként lehetőség volt kipróbálni a finn szaunát, amely fantasztikus élmény volt, hiszen pár méterre volt csak tőlünk a hideg tó ahova becsobbanhattunk J, valamint lovagolni is lehetett.
5.Nap: Visszacsatolás
A csapatok prezentálták a lehetséges megoldásaikat és lehetőség volt a többi csapat segítségével további ötletek megosztására. Mivel az elmúlt napok rengeteg energiabefektetést igényeltek, ezért egész délután kajakoztunk a folyón és a tavon J.
6. Nap: Jövőtervezés és problémamegoldás
Ez a nap volt számomra a legérdekesebb nap, hiszen lehetőségünk nyílt új nemzetközi csere témákat kitalálni a többi szervezet támogatásával.
Az én csapatom elég komoly témát talált, méghozzá a politikát.

A képekből ízelítőt találhattok itt!

írta: Sztakhó Nikolett
<< vissza

logo

The Little Prince's Ambassadors
10 nap nagykövetként

Egy Európai Uniós programnak köszönhetően 5 fős csapatunknak lehetősége nyílt arra, hogy egy jelképes összegért Magyarország képviselőiként eljuthassunk Bulgáriába. "A kis herceg nagykövetei" címre keresztelt, július 31-től augusztus 10-ig tartó program célja az volt, hogy 4 nemzet (bolgár, spanyol, lengyel és magyar) összesen 20 fiatalja találkozhasson egymással, a különböző népekről alkotott sztereotípiák leomlása után pedig nemzetközi kapcsolatok jöjjenek létre.
Mi magunk csak az utolsó pillanatban, 2 nappal az indulás előtt szereztünk tudomást az útról, mivel az időközben kilépő görög csapatot kellett, hogy helyettesítsük a programban.

Kint tartózkodásunk első nyolc napját egy kis bolgár településen, Mogilitsa-ban töltöttük. A hegyekkel körülvett, festői környezetű faluban gyorsan teltek a napok. Délelőttjeinket többnyire a szervezett kiscsoportos foglalkozások tették ki, melyek a környezetvédelem, csillagászat és fényképészet témái köré szerveződtek. E címszavak alatt készíthettünk napórát, speciális távcsövön keresztül kémlelhettük a Napot és a csillagokat, és persze rengeteget fotózhattunk. Előadásokat tartottunk egymásnak, plakátokat terveztünk, a legnagyobb kreativitást igénylő feladatok pedig több napot is átöleltek. Az általunk összegyűjtött anyagok a későbbiekben egy helyi kiállítás alapját képezik majd.

Az "elméleti" feladatok után felüdülést jelentettek a természetjáró kirándulások, sportolással eltöltött délelőttök. Eljutottunk többek között a Smolyan-i planetáriumba, a Rozhen-i nemzeti csillagvizsgálóba, az Uhlovitsa-i cseppkőbarlangba. Egy hosszú túra során felkerestük az Arda folyó forrását, majd eljutottunk egészen a bolgár-görög határig.

A csereprogramból azonban nem hiányozhattak a felejthetetlen, hajnalig tartó bulik sem. Minden nemzet kapott egy estét, melyen röviden bemutathatta hazáját, annak nemzeti értékeit, egy svédasztalos tálalásban pedig megkóstolhattuk az általuk elkészített ételeket, otthonról hozott italaikat.

Mondanom sem kell, a legnagyobb érdeklődés ez utóbbi iránt mutatkozott. :)
A bemutatkozó esteken mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni magából, a hangulatot minden alkalommal meglepetés produkciók, csoportos táncok és könnyed hangvételű csapatépítő játékok biztosították. Minden eltöltött este bulival zárult, és ezekhez nem ritkán a hotel kívülálló vendégei is csatlakoztak. Mogilitsa-i napjainkat egy spontán beöltözős estével búcsúztattuk, azt pedig külön öröm volt nézni, ahogy a fiúk női ruhába erőszakolták magukat. :)

Utolsó két napunkat már egy 90 ezer fős nagyvárosban, Haskovo-ban töltöttük. Élményekben itt sem volt hiány, hiszen már a megérkezésünk estéjén végigvezettek minket a városon.
Megmutatták szimbólumukat, a városvölgy fölé magasodó Szűz Mária szobrot, amely a Guinness-rekordok könyvében is megtalálható, mint a legmagasabb emlékmű e témában. Innen, a hegy tetejéről egész más arcát mutatta a város.
Utolsó napunkon az újabb városnézés mellett szórólapokat osztogattunk az általunk készített képekből, összegeztük a mögöttünk álló napokat és a program levezetéseként következett az elmaradhatatlan záró buli.
Több tízezer kép, és videók sora őrzi az ott szerzett emlékeket, a fentieket olvasva pedig biztos vagyok benne, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ide visszavágynak. :)

A képekből ízelítőt találhattok itt!

Írta: Gál Anita és Tóth Benedek

<< vissza

logo

What is Youth Life About

2010. március 28. – április 10.-ig az Úton Egyesület szervezésében két fantasztikus hetet töltöttünk Szlovákia szívében Krahule hegyvidéki falvában.
A csereprogram témája a 'Youth in the Eu' volt, amivel négy európai ország fiataljai foglalkoztak. A magyar csapaton kívül voltak még Litvániából, Lettországból és Szlovákiából 16-25 év közötti lányok és fiúk, szervezőkkel együtt összesen 30-an.
Betekintést nyerhettünk az egyes országok kulturális érdekességeibe és összehasonlíthattuk más nemzetiségű fiatalok életét, életkörülményeit, problémáit a sajátunkkal a főbb témák: az iskola, a munka, a család, a drogok és az Európai Unió boncolgatása közben. A feladatokat kreatív workshopok, játékok, csoportos beszélgetések és előadások tették érdekessé. A közös nyelv az angol volt, de a kommunikáció szinte összes létező formájának segítségével hamar megtaláltuk az együttes hangot.
Többek közt megtudtuk, hogy a litvánok a legnagyobb hockey rajongók a világon, a lettek gyönyörűen énekelnek akár oroszul is és a szlovák fiúk egy vödör vízzel ébresztik a lányokat Húsvét reggelén! :)
Minden nemzetiségű csapat kapott egy estét, amikor bemutathatta országának nevezetességeit, különleges szokásait, zenei hagyományát, ízletes csemegéit, italait és persze a legmókásabb játékait, vicces mondókáit. Nagy sikere volt a 'Tavaszi szél vizet áraszt' című népdalunknak, a Tibi csokinak, a 'Tűz, víz, repülő' játéknak és a házi pálinkának. :)
Voltunk városnézésen Kremnicán, kirándultunk a közeli hegyekben, ellátogattuk a bojnicai állatparkba és a szlovák ifjúsági parlamentbe is, a sok szabadidőnket pedig közösségi játékokkal, beszélgetéssel, zenéléssel és tánccal töltöttük. A Húsvétot együtt ünnepeltük az országonkénti szokások bemutatásával és a tojások legkülönbözőbb módú festésével, ami végül egy nagy lányok fiúk elleni vízi csatába torkollott. :)
Az életre szóló barátságokon és ismeretségeken kívül rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Jó volt új embereket más-más országokból megismerni, értékek felfedezni másokban és magunkban, újdonságokat tanulni, előítéletektől megszabadulni, a csapatmunka és a kommunikáció gyakorlásában fejlődni és nem utolsó sorban rengeteget nevetni, önfeledten szórakozni és egy hatalmas kaland részese lenni.

A képekből ízelítőt találhattok itt!

<< vissza

logo


Feel it!

2010. aug. 15. – 22.-ig Lettországban vettem részt egy ifjúsági csereprogramon. Az utazás az Úton Egyesület segítségével történt, aminek lényege, hogy fiatalok más országokba látogassanak el; tapasztalatokat és nemzetközi kapcsolatokat szerezzenek. A programot az Európai Unió támogatja, így a költségek alacsonyabbak voltak és az ott létünk is élmény dúsan volt megoldva.
A projekt, aminek mi és további 4 ország részese volt egy 8 napos lettországi utazást foglalt magában, Balvi városába, ami közel van az orosz határhoz. A város megnevezés ellenére a népessége csupán 8000 fő, de ez nem jelentett gondot, ugyanis az ottani emberek roppant vendégszeretőek és kedvesek.
A program témája az érzékelés volt; minden napra jutott 1-1 érzékszervünk (hallás, látás, ízlelés stb.). A ’látás’ napon kipróbálhattuk milyen vaknak lenni, a hallás napon megtanultuk a süketek jelbeszédét, az ízlelés napon pedig más országok nemzeti ételeit kóstolhattuk meg. Ez alatt a 8 nap alatt más országok kultúrájába és szokásaiba nyerhettünk betekintést.
A táj szép, a környéken sok tó található, és a házak régimódiak. A közel 27 órás út ellenére nagyon megérte elmenni erre a helyre, ugyanis sok újdonságot láttam és tapasztaltam, amiket a későbbiekben kamatoztathatok.
A további 4 ország résztvevői a következő országokból voltak: Olaszország, Törökország, Észtország és a házigazda Lettország. Mind-mind segítőkész, kommunikatív emberek, viszont az olaszokon látszott a legjobban az életstílusok, hogy ők a legtársaságkedvelőbbek. A törökök nagyon büszkék a hazájukra és a történelmükre, és ezt napi szintem örömmel emlegették mindenkinek. Szeretik hangoztatni, hogy a magyarokkal közös múltjuk van, talán egy népek is vagyunk, de ezt hosszú évekre kell visszavezetni. Az észtekről az országuk bemutatása közben kiderült, hogy augusztus 20-a náluk is az államalapítási napot jelenti, és ők is szintén ezt ünneplik otthon.
Lettországban is, mint minden más országban vannak különleges ételek és italok. Ezek közül, amit kiemelnék az a fekete kenyér, ami ízében sokkal keserűbb, mint az átlagos, viszont sokkal egészségesebb. Az italok közül a fekete balzsamot érdemes megemlíteni, ami talán a Jagermeister italhoz hasonlítható, de annál sokkal keserűbb. Az ottlétünk során megkóstoltuk az olaszok kávé ízű likőrjét is, ami náluk különlegességnek számít.
A látvány és a jó hangulat, ami engem ott fogadott mindig arra fog emlékeztetni, hogy megérte ott lenni, és másoknak is csak ajánlani tudom, hogy ha véletlenül Lettországban járnának, akkor mindenképp maradjanak ott nézelődni, a lett kultúrával ismerkedni és legalább olyan kellemes élményekkel gazdagodni, mint a magyar csapat.

A programon készült képeket megnézhetitek itt!

<< vissza

logo

Together for a better- Románia

Az egyetemen teljesen véletlenül belebotlottam egy, az „ÚTON” Egyesületet hirdető szórólapba, még ekkor nem hallottam róluk, így gondoltam utánanézek ennek a szervezetnek. Elolvastam a honlapjukat és felkeltette az érdeklődésemet az aktuális csereprogramjuk. A csereprogram által lehetőség nyílt 7 napot eltölteni a romániai Püspökfürdőn.

A csereprogramra 2011. március 14-20. között került sor (Hétfőtől Vasárnapig). Az indulás Debrecenből történt, délután 2-kor, kisbusszal. Összesen 9-en indultunk el Magyarországról. Mivel Püspökfürdő nincs messze a határtól (Nagyvárad mellett található), így az utazás nem tartott tovább 2 óránál. Egy apartman házban lettünk elszállásolva 2-3 férőhelyes szobákban a romániai csapattal együtt.

A legelső nap ismerkedéssel zajlott, próbáltuk megismerni egymást és persze megjegyezni egymás nevét, ez játékos formában történt papírgalacsin dobálgatással, szólánccal. A program többi napjára is jellemzőek voltak ezek az úgynevezett energizáló játékok, melyeken jókat szórakoztunk, sőt volt olyan, hogy egy-egy játék annyira megtetszett a csapatnak, hogy éjszakába nyúlóan azt játszottuk. A játékok után általában egy-egy környezetvédelmi téma került terítékre, a szervezők felosztottak minket csapatokra (magyar-román vegyesen) majd kiadták a feladatokat, ezután külön-külön a csapatok áttárgyalták a témát, próbáltak megoldást találni a problémára, majd ezt egy előadás formájában be kellett mutatni a többiek előtt. Sokszor lehetett plakátokat tervezni, rajzolni, ezeket a feladatokat nagyon élveztük, itt mindenki kiélhette a kreativitását. Az esték folyamán általában szabad foglalkozások voltak, ilyenkor összeültünk az ebédlő épületben kicsit beszélgetni, játszani, táncolni, egyszóval, hogy egy jót bulizzunk együtt. Reggelenként általában korán kelés volt, és ha az idő engedte, kimentünk tornázni, ugyanis a szervezők felbéreltek egy karate edzőt számunkra, néha nem volt kellemes az esti bulizás után reggel fél 8kor felkelni és kimenni reggeli tornára, de ezt is szórakozásként értelmeztük.

Az tetszett nagyon az egészben, hogy teljesen szervezett volt a programterv és mindig volt mit csinálnunk, egy csöppet se unatkoztunk. Reggel torna, utána reggeli, majd egy kis környezetvédelem, 12-kor ebéd, délután megint környezetvédelem, 6-kor vacsora, este meg egy kis szórakozás. Megismerkedtünk egy kicsit Románia kultúrájával, megkóstoltatták velünk a tradicionális román ételeket, úgy, mint a micset és a zakuszkát. A mics sütéséért cserébe az egyik nap mi is kedveskedtünk nekik hortobágyi húsos palacsintával. Bejártuk Nagyváradot és még fürdőben is voltunk. Szinte költenem se nagyon kellett, hiszen kaptunk reggelit, ebédet, vacsorát, a programok közben kaptunk üdítőket, gyümölcsöket, illetve a fürdőt is kifizették nekünk. Szerencsére az idő is jó volt, a hét második felében viszont kicsit esős volt, de ez se zavarta a szórakozásunkat és mivel minden rosszban van valami jó, így reggelente elmaradt a torna a karate edzővel, a hét vége felé már ezt igazán nem bántuk, bár azzal rémisztgettek minket, hogy Vasárnap mindenképpen felráznak reggel minket, ha esik, ha fúj, de szerencsére megkímélték a csapatot.

Mindent egybevéve én nagyon élveztem ezt a kis romániai kiruccanást, most volt először lehetőségem kijutni külföldre, és úgy gondolom, hogy egy ilyen csere nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük más országok kultúráját, ráadásul sokkal olcsóbban el tudunk jutni különböző országokba, miközben hasznosan eltöltjük az időnket, új dolgokat tanulunk, új embereket ismerhetünk meg, és mindeközben jól szórakozunk.
A programon készült képeket a Fotók mappában nézhetitek meg.

Írta: Tar Gergő

<< vissza

logo

Flower basket, Lengyelország 2011.máj.3-11.

2011. május 3-11. között Lengyelországban, Mielenko Drawskie-ben vettünk részt egy ifjúsági cserén, ami a Fiatalok Lendületben Program jóvoltából jöhetett létre. A csere témája a kézművesség volt. Minden nemzetnek készülnie kellett valamilyen, a saját hazájára jellemző kézműves tevékenységgel, és azt workshop-ok keretében bemutatni a többi résztvevőnek. A cserén három ország fiataljai vettek részt, rajtunk, magyarokon kívül még román és lengyel fiatalok voltak jelen.
Május 3-án indultunk el Debrecenből és az 1400 km-es, hosszú út ellenére is tudtuk tartani az időt, másnap reggel 7 órára érkeztünk a program helyszínéül kijelölt faluba, ami 80 km-re fekszik a Balti-tenger partjától. A szállás megtalálása némi bonyodalmat okozott számunkra, ugyanis nem voltak egyértelműek a házak számozásai, illetve megfelelő útjelző tábla/logo sem volt kihelyezve a program megvalósulásául szolgáló épületen, ennek ellenére viszonylag hamar megtaláltuk célunkat.
Megérkezésünk után elfoglalhattuk szálláshelyünket, amely egy kollégiumban volt. A programban résztvevő lengyel fiatalok ebben a bentlakásos iskolában tanultak különböző szakmákat. Ezután találkozhattunk a többi résztvevővel. A programvezető szívélyesen üdvözölt minket és nagy vonalakban bemutatta a programot. Azért, hogy a program gördülékenyen folyhasson, a projektgazda folyamatosan fordított lengyelről angolra, illetve angolról lengyelre. A projektben résztvevő két szervezet közül a lengyel szervezet hátrányos helyzetű, sokszor nehezen kezelhető fiatalokkal foglalkozott, míg a román partner látássérült fiataloknak nyújtott segítséget és szervezett nekik programokat.
Az első napunkat a reggelit követően logótervezéssel kezdtük. A program logóját kellett kitalálnunk, mindenki egyénileg rajzolt a Flower Basket témában és a legjobban sikerült képet közösen kiválasztottuk, ez a logó került rá a pólónkra.  A következő néhány nap a kézművesség jegyében telt, egymást követték a nemzeti workshop-ok. A programok mindig időben kezdődtek, erre nagyon ügyeltek a szervezők. Igyekeztek mindünket aktivizálni és folyamatosan érdeklődtek, hogy jól érezzük-e magunkat a kézműves tevékenységek alatt.
A szervezők nagyon rugalmasak voltak, bármi problémánk adódott, igyekeztek azt minél hamarabb kiküszöbölni. Csak hogy egy példát említsek: az első pár napban gondot jelentett számunkra, hogy az étkezések elég egyoldalúak voltak, ezért kértünk több zöldséget és gyümölcsöt. Másnapra már teljesítették is a kívánságunkat.
A hétvégén különböző kirándulásokra vittek minket, amik mind kivétel nélkül nagyon jó hangulatban teltek el. A kirándulások is remekül meg voltak szervezve, szerencsére a csoportok is tartották magukat az időhöz, így ha volt egy kis szabadidőnk, mindenki ott volt a megbeszélt időpontra.
Jól telt a kint eltöltött egy hét, a workshop-ok során sok új, hasznos ismeretet szerezhettünk, betekinthettünk más nemzetek kézműves kultúrájába, megismerhettünk új szervezeteket és embereket, így véleményünk szerint megérte részt venni ezen a programon.

Csoportunk vezetője is példaértékű volt a számunkra, sokat tanultunk tőle, hogyan kell a csoport érdekeit és igényeit prezentálni a programszervezők felé, illetve toleranciát gyakorolni a résztvevőkkel szemben.

Írta: Hajzer Ágnes, Magyar Zoltán

<< vissza

logo

Through the folklore to the youth, Lengyelország 2011.júl. 2-10.

A programban mint a magyar csoport vezetője vettem részt. Összesen hatan utaztunk Lengyelországba Magyarországról, három fiú és három lány.
A program témája a folklóron alapult, ennek megfelelően rengeteg táncos és éneklős workshopunk volt, némi kézművességgel kiegészítve. Minden nemzetnek kellett készülnie néptáncokkal, népviselettel és népdalokkal. A csere előtti héten ennek megfelelően minden nap 2-3 órát próbáltunk, hogy megfelelő színvonalú produkciót mutassunk a programon. Szerencsére a program kezdete előtt három nappal sikerült felkutatni egy ismerőst, akitől ingyen szerezhettünk viseletet. Minden országnak 4-4 programblokkot kellett megtartania a csere során. Mindenkinek volt egy éneklős/hangszeres workshopja, egy táncolós workshopja, egy blokk, ahol energizereket tartottunk, és természetesen egy nemzeti est. Néhány ország kiegészítette mindezt egy kézműves workshoppal is.
A kiutazással nem volt komolyabb probléma, este nyolc körül indultunk Debrecenből. Már fél hatkor megérkeztünk, így a program kezdete előtt volt még egy kis időnk, hogy elpakoljunk és felkészüljünk a napra.
Az első napon délelőtt a jégtörő és névtanuló játékok után délután lett táncos workshop következett, majd a magyar csapat tartotta meg a zenélős - éneklős workshopját. Az esti vezetői megbeszélésen mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy jól sikerült.
A második napon a lengyel energizer után török táncokat tanultunk a délelőtt folyamán, délután pedig először a lengyel éneklős-zenélős workshop, majd a lengyel kézműves workshop következett. Az estét a török nemzetközi est zárta.
A harmadik napon a lett energizert követően lengyel táncokat tanultunk, mely dinamikusságával eléggé elfárasztotta a résztvevőket. A délután folyamán török éneklős-zenélős workshopon vettünk részt, majd a közeli Lublint látogattuk meg. A városban szabadfoglalkozás volt, a csoport tagjainak kérésére nem volt szervezett program, mindenki kapott térképet és tájékoztatót a városról, és az alapján fedezhették föl. Az estet a bolgár csoport zárta.
A negyedik napon reggel a lengyel energizerrel indítottunk, majd a csoportom kérésére a táncos workshopunkat délutánra tettük, így a délelőttöt a törökök kézműves foglalkozása folytatta. Ebéd után a bolgárok énekes workshopja következett, majd a mi táncos workshopunk, mely újfent sikert aratott. Késő este kezdődött a lettek nemzetközi estje, melynek természet-közelisége mindenkit megfogott, az egész csapatot sikerült elvarázsolniuk.
Az ötödik napon a magyar csoport tartotta az energizert. Ezután a bolgárok táncos délelőttjével folytatódott a nap, majd lett népdalokat tanultunk ebéd után. A délután maradék részében pedig a pénteken megvalósuló záró show-ra készültünk. Ezek után következett a magyar nemzetközi est. Kitett magáért a magyar csoport, hiszen nemcsak az ételeinket, hanem az országunkról szóló prezentációt is bemutattunk, valamint imázs filmeket is. Ezen az estén a csapatunk egyik lány tagja – aki egyébként nemezes népi iparművész – rögtönzött egy magyar kézműves workshopot, így lehetett nemezlabdát és karkötőt készíteni, aki viszont nem akart kézműveskedni, táncolhatott is.
A pénteki nap a próbákkal telt el, ugyanis az este folyamán a hét során tanult énekeket és táncokat adtuk elő a lublini Andersen Színházban a nagyközönségnek. Az előadásra mindenki a legjobbját adta, így meglehetősen jól sikerült. Ezután természetesen jól esett még egy kis lublini éjszakai városnézés.
Szombaton a reggeli lett kézműves workshop után a híres kirakatvárosba, Kazimierz Dolnyba látogattunk. Ott megebédeltünk, a szervezők tartottak egy rögtönzött városnézést, majd szabadprogram következett. A visszaút után este a lengyel nemzetközi est zárta a napot, melyet összekapcsoltak a búcsúesttel is, így elég érzelmesre és hosszúra sikerült.

Vasárnap a reggeli után elhagyhattuk a Dom Nasutów épületét. A hazaút is zökkenőmentesen telt. Összességében tehát egy olyan programot tudhatunk magunk mögött, mely gördülékeny, kényelmes és összeszedett volt.

Írta: Magyar Zoltán

<< vissza

logo

Myths and Legends, Franciaország 2011.júl. 10-17.

2011 júliusában négy magyar hölgy és két magyar úriember indult el, hogy meghódítsa Franciaországot.

A téma: Mítoszok és legendák. Minden ország különböző módon mutatta be saját kis történetét. A görögök színházi előadással, a bolgárok tánccal és énekkel, a franciák kis filmekkel.
Mi magyarok árnyjátékkal bemutattuk a csodaszarvas legendáját magyar zenével fűszerezve, illetve a Só című népmesét. A Só mesének a történetét először kinyomtattuk angolul, bár jó pár szót nem fordítottunk le, hiszen a cél az volt, hogy kitalálják, melyik magyar szó mit jelent, és tanuljanak egy kicsit magyarul is. A végeredmény viccesre sikerült, sok különböző változat született a mesét illetően. Legvégül levetítettük nekik az eredeti mesét angol felirattal, ami nagy sikert aratott.

A program: Mi érkeztünk elsőként a szállásra, így a vacsoránál egyedül élvezhettük a francia vendégszeretetet, a különböző sajtokat és a meleg vacsorát. A bolgárok csak később érkeztek, de szerencsére még aznap, így tudtunk barátkozni velük. A görögök másnap, a litvánok pedig csak harmadik nap érkeztek meg, így egy kicsit nehéz volt a csapatszellem kialakítása, de a végére sikerült.
A hét nagyon hamar eltelt, az első nap felfedeztük a kis városkát, ahol a szállásunk volt, persze ezt is vegyes csapatokban, játékosan. A cél az volt, hogy kiderítsük, milyen legendák vannak Morvanban. A játék során egyértelművé vált, hogy a franciák csak franciául beszélnek, de szerencsénk volt, mert volt, aki tolmácsolt.
A második napon saját magunknak kellett egy helyi legendát kreálnunk fényképeinkből. Majd meglátogattuk Bibract-ot, ahol túrázgattunk, és élveztük a francia természet csodálatos közelségét.
A harmadik napon színházi felkészülést tartottunk, színészi bemelegítésekkel, pofonok és hasonló finomságok tanulásával.
Negyedik napon Auton városába látogattunk el, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, és eljött az ideje a vásárlásnak... ajándékok, borok, édességek...
Az ötödik és a hatodik napon folytattuk a színházasdit és a saját legenda gyártását, amiben a boszorkányoktól kezdve, a rocker gonosz kőszobron keresztül az unikornisig minden volt. A legenda azért lett ilyen színes, mert külön csapat gondoskodott a helyszínről, a történetről, a nehézségekről, a jó és a rossz karakterek kialakításáról, és egyik csapat sem tudta, hogy mit tervez a másik, így a végén egy magyar rendező (csapatunk tagja) segítségével összeállt a történet, melyben mindenki megmutathatta színészi tehetségét.
A hetedik napon megtartotuk a végső értékelést a hétről, ahol szinte csap pozitív ddolgokat tudtunk mondani, majd kezdetét vette a hét fénypontja: elindultunk Párizsba! Párizsról rengeteget lehetne mesélni, de én csak annyit szeretnék mondani, hogy eső ide vagy oda, szeretjük!
A buszos út oda is, vissza is hosszú volt, a hét rövid, sok bulival és jó társasággal. Rengeteget tanultunk egymástól, egymásról, így remélem megismétlődhet egyszer még ez a francia kiruccanás.

Írta: Sztakhó Nikolett

<< vissza

logo

United Through Sports, Románia 2011. júl 15-25.

„Összetartozás, egység a sporton keresztül” című csereprogramot szerveztek Kolozsváron 2011. július 15. és 25. között, amelyen több országból (pl: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország stb.) mintegy 44 látássérült fiatal, illetve segítőik vettek részt. Hazánkat 4 látássérült és két kísérő képviselte.
Július 15-én, pénteken a délutáni órákban indultunk Debrecenből. Kis csapatunk már az utazás során jól összeszokott egységet alkotott. 4 -5 órányi utazás után célba értünk, és birtokba vehettük a Tulipán szállodát, ami 10 napig otthonunkként funkcionált.
A közel másfél hét hamar elrepült, sok – sok kellemes érzéssel, élménnyel jöttünk haza. Napközben számtalan sportolási lehetőségünk adódott a szervezők kreativitásának köszönhetően. Tornáztunk a parkban, bowlingoztunk, falat másztunk, úsztunk, labdajátékokat játszottunk. Emellett közösen focizhattunk a kolozsvári futballcsapattal, tandemeztünk, és még lovaglásra is volt lehetőségünk.
Esténként a résztvevő országok mutatkoztak be, ekkor bepillantást nyerhettünk sorstársaink kultúrájába, illetve mindennapjaikba. Megkóstolhattuk nemzeti ételeiket, italaikat, például a spanyoloktól táncot is tanultunk. Mi nemezelésre, illetve „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék” című dalra tanítottuk meg az érdeklődőket.
Szabadidőnket városnézéssel, kötetlen beszélgetésekkel és egyéb érdekes elfoglaltsággal töltöttük. Tíz nap alatt a csapat nagyon összeszokott, nehéz volt elengednünk egymást. Bízom abban, hogy a következő találkozás mihamarabb megvalósulhat.
Köszönet a program szervezőinek a felejthetetlen 10 napos kikapcsolódásért, és két segítőnknek, Anitának és Jancsinak, akikre mindig számíthattunk, pótszülőként lesték minden kívánságunkat, s volt idejük még külföldi sorstársainknak is segíteni.
Bár olykor egymás nyelvét nem értettük egészen, de a sportszellem mindenkiben közös volt, illetve a nyitottság egymás kultúrájának megismerésére. Mi is megtapasztalhattuk az elmúlt napok során, hogy a világ mennyire sokszínű.

Írta: Varga Péter

<< vissza

logo

No references- no experiences, Égervölgye 2011.aug.10-19.

Az égervölgyi cseréről úgy értesültem, hogy kaptam egy körüzenetet az ÚTON Egyesülettől. Mivel már volt szerencsém a szervezésükben részt venni egy korábbi nemzetközi cserén, nem is haboztam, már aznap visszajeleztem, hogy mindenképp menni szeretnék.
A hazai csapattal már az utat megelőzően többször is találkoztunk, egyeztettünk, ötleteltünk, kinek mi lesz a része az országunk bemutatásából, vagy egyáltalán, hogy megismerkedjünk. Szerencsére nagyon jó csapat jött össze, így semmi probléma nem volt.
Az égervölgyi csere témája a munkaerőpiac és a fiatalok elhelyezkedési lehetőségei, illetve maga az álláskeresés volt. A korosztályunk (18-25 év) számára ez nagyon is aktuális kérdésnek bizonyult.
Az első napon természetesen nem csaptunk a közepébe, a szervezők nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy megismerkedjünk egymással, és közvetlenebb kapcsolatok alakulhassanak ki köztünk a különböző csapatépítő játékok során. Erre szükségünk is volt, hiszen igen sokan összegyűltünk, a résztvevők közt voltak Lengyelek, Románok, Szlovákok, Olaszok és természetesen mi Magyarok.
Az első néhány nap nagyon kellemesen telt, megtanultuk egymás nevét, a programokon és a szabadidőben is lehetőségünk volt beszélgetni, és kapcsolatot építeni. Így már sokkal könnyebben ment, amikor vegyes csapatokat alkotva feladatokat oldottunk meg. A kedvencem a szituációs játék volt, ahol más-más eseteket kellett bemutatnunk. Az én csapatom egy állásinterjút dramatizált, de mások például dalt írtak a munkanélküliségről, tehát mindenki másképp dolgozhatta fel a témát.
Sok feladatban szükség volt saját tapasztalatra, ami ismét hozzásegített egymás megismeréséhez. A programok közti „energizer” játékok egészen viccesek voltak és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy utána jobban menjen a „munka”. De a vitakör kérdései például abszolút megosztották a csapatot, ekkor viszont lehetőségünk nyílt látókörünk tágítására, hiszen több véleményt is meghallgathattunk, és akár változtathattunk is véleményünkön.
A tábor helyszínét is elhagytuk néha; például volt egy jó kis túra utunk a közeli Varbócra, de Miskolcra is ellátogattunk, ahol a Factory Arénában EVS önkéntesekkel találkoztunk és beszámoltak a tapasztalataikról. Majd egy igen vicces City-game kovácsolta össze ismét a vegyes csapatokat.
Az utolsó napokban már a konklúzió levonása, a CV megírásának gyakorlása volt a központi téma, ekkorra persze már mindenki profinak számított álláskeresés terén.
A táborban rengeteg lehetőség volt a szabadidő aktív eltöltésére; volt lovaglás, falmászás, erdei túra, röplabda, medencézés. De a legjobbak közé a közös főzések, tábortüzes éneklések, és persze a nemzeti estek voltak.
A táborban – mialatt sok újat tanultunk – rengeteg új ismeretség szövődött. Mióta hazajöttünk nem győzünk üzengetni egymásnak, fényképeket küldünk, sőt az itthoni csapattal már találkozót is beszéltünk meg.
Úgy érzem, a cseretáborok rengeteg újat adhatnak nekünk; új ismereteket, új motivációt, új ismerősöket, esetleg új barátokat.

Alig várom a jövő nyarat, hogy ismét legyen időm jelentkezni egy (vagy inkább több) cserére például Égervölgyére.

Írta: Szőllősi Tamás

<< vissza

logo

A smile in the orphanage, Lengyelország 2011. aug. 17-25.

2011 augusztusában Lengyelországban, Nasutow-ban, illetve Lublin-ban vettünk részt egy ifjúsági cserén, ami a Fiatalok Lendületben Program jóvoltából jöhetett létre. A csere témája két pilléren alapult: modern tánc és fényképezés. Emellett meglátogattunk egy gyermekotthont is, ahol fotókat csináltunk az ott élő gyerekekről, és előadtuk a megtanult koreográfiát is. Ezen a cserén a lengyel résztvevők mellett még olasz és görög fiatalokkal is találkozhattunk.
A program helyszínére kb. 8 órányi buszút után érkeztünk meg. Nasutow egy kisebb település Lublin mellett, ahol a szállásunk egy festői környezetben található hotelben volt, itt zajlottak a különböző foglalkozások is. Aznap este, a többi résztvevővel együtt elköltött vacsora után a szervezők üdvözöltek minket és megmutatták a szállást. Mivel mindenki fáradt volt a hosszú úttól, csak egy rövid ismerkedésre futotta az erőnkből.
Másnap részletesebb tájékoztatást kaptunk a programmal kapcsolatban, illetve különböző névtanulós játékokkal és csapatépítő feladatokkal próbáltuk jobban megismerni egymást. Délután két csapatot alkottunk aszerint, hogy ki szeretne a program során táncot, illetve fotózást tanulni. Mindkét csapat szakavatott tréner vezetésével merült el a tánc és fotózás rejtelmeiben. A workshopok célja az árvaházhoz kapcsolódott, ugyanis a fotó szekció részben azért is ismerkedett a fotózás technikájával, hogy majd jó képekben tudják megörökíteni a gyermekotthonban élőket, aztán a képekből kiállítást is rendeztek. A „táncosok” pedig hip hop, house és raggie jam elemeket tartalmazó koreográfiát tanultak be, amit a gyerekek is megnézhettek, illetve Lublin belvárosában, a főtéren is előadtak, osztatlan sikert aratva az éppen arra igyekvő járókelők körében.
A tánc és fotózás mellett az önkéntességről is beszélgettünk, illetve a résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták, hogy milyen, a fiatalok számára elérhető Európai Uniós programok, lehetőségek vannak.
Ugyanakkor, nem töltöttük minden percünket a teremben ülve, bőven akadt lehetőségünk megismerni Nasutow-ot és környékét. Mivel Nasutow egy tényleg kicsi település, így inkább az annál nagyobb, és érdekesebb Lublin-t néztük meg. A szervezők ’kincsvadászat’ során mutatták be a várost, illetve mi magunk is kedvünkre bolyonghattunk az Óváros hangulatos utcáin. A kincsvadászatot mindenki élvezte, ugyanis különböző vicces feladatokat kellett végrehajtanunk, így a város megismerése mellett, például meghökkentő képeket csináltunk Lublin-ról, fotózkodtunk a város egyetlen négy csillagos szállodájának recepciósával, megszámoltuk a várhoz vezető lépcsőket, vagy éppen egy tucat tojást cseréltünk el valamilyen értékesebb dologra.
Az esték az „informálisabb” ismerkedés mellett a résztvevő országok kultúrájának megismerését is szolgálták. Minden nemzet készült valamilyen bemutatóval az országáról, kultúrájáról, hagyományairól; illetve a nemzeti ételekből is kaptunk egy kis kóstolót.
Összességében egy rendkívül jól szervezett programon vehettünk részt, remek programokkal, kellemes környezetben. Rugalmas és segítőkész szervezőkkel, valamint motivált résztvevőkkel dolgozhattunk együtt. Véleményem szerint mind a szervezők, mind a résztvevők elvárásai teljesültek. Mint csoportvezető teljes mértékben elégedett vagyok mind a csoportommal, mind pedig a csereprogrammal.

Írta: Ignáth Anita

<< vissza

logo

European Outsider, Lettország 2011.szept. 16-26.

2011 szeptemberében Lettországban, Kekava-ban vettünk részt egy ifjúsági cserén, ami a Fiatalok Lendületben Program jóvoltából jöhetett létre. A csere témája a diszkrimináció és tolerancia volt. A lett résztvevők mellett még román fiatalokkal is találkoztunk. A csere ideje alatt a két téma megvitatása után három színpadi előadást is összeállítottak a résztvevők, amit a város kulturális központjában adtak elő.
Több mint 20 órás buszút után érkeztünk meg a program helyszínére, Kekava-ba, ami kb. 20 km-re van a fővárostól, Rigától. Aznap este a vacsorát már a többi résztvevővel együtt fogyasztottuk el. Ezután a szervezők üdvözöltek minket, megmutatták a szállást, ami egy jól felszerelt hotel volt, és mivel mindenki fáradt volt a hosszú úttól, csak egy rövid ismerkedésre futotta az erőnkből.
Másnap elmentünk a program másik helyszínére, a város kulturális központjába, ahol a workshopok, foglalkozások zajlottak, illetve itt készültünk a színdarabra is. Itt rövid tájékoztatást kaptunk a programmal kapcsolatban. Ezután az elkövetkező két napban különböző névtanulós játékokkal és csapatépítő feladatokkal próbáltuk jobban megismerni egymást. A program témájára csak ezután került sor. Kiscsoportokban megvitatva az adott országon belüli helyzetet, megalkottuk a diszkrimináció fogalmát; majd rövid szituációk bemutatásával és különböző gyakorlatokkal részletesebben feldolgoztuk a témát. Végül közösen összegyűjtöttük, hogy mi hogyan oldanánk meg a diszkrimináció problémáját.
A sok gyakorlat, beszélgetés nagyon jól előkészítette a performanszokat. A fiatalok két nap alatt kiscsoportokban dolgozva, három színpadi előadást hoztak létre. Volt olyan csoport, amelyik ’Rómeó és Júlia’ történetét dolgozta át, a másik csapat a stréber diák helyzetét vitte színre; illetve láthattunk még különböző diszkriminatív élethelyzeteket is a harmadik csoport tolmácsolásában. A színdarabokat a kulturális központban mutattuk be, ahol minden performanszt sok nevetés, mosoly és taps fogadott!
Ugyanakkor, nem töltöttük minden percünket a teremben ülve, bőven akadt lehetőségünk megismerni a várost és környékét. Kekava-t ’kincsvadászat’ során jártuk körbe. Ezt mindenki nagyon élvezte, ugyanis különböző vicces feladatokat kellett végrehajtanunk, így amellett, hogy bejártuk a várost, találkozhattunk például a polgármesterrel, emberpiramist építettünk, kereskedtünk egy tojással, vagy éppen segítettünk a helybélieknek.
Mivel Kekava nincs messze a fővárostól, ezért a szervezők megmutatták Riga főbb nevezetességeit is, illetve mi magunk is felfedezhettük a város szépségeit. A lett kultúrába is bepillantást nyerhettünk, ugyanis egyik nap egy közeli szigetre látogattunk, ahol a lett történelem egyik meghatározó eseményére emlékeztek egy kisebb fesztivál keretein belül.
Az esték az „informálisabb” ismerkedés mellett a résztvevő országok kultúrájának megismerését is szolgálták. Minden nemzet készült valamilyen bemutatóval az országáról, kultúrájáról, hagyományairól; illetve a nemzeti ételekből is kaptunk egy kis kóstolót.
Összességében egy rendkívül jól szervezett programon vehettünk részt, remek programokkal, kellemes környezetben. Rugalmas és segítőkész szervezőkkel, valamint motivált résztvevőkkel dolgozhattunk együtt. Véleményem szerint mind a szervezők, mind a résztvevők elvárásai teljesültek. Mint csoportvezető, teljes mértékben elégedett vagyok mind a csoportommal, mind pedig a csereprogrammal.

Írta: Ignáth Anita

<< vissza

logo

„RAISE YOUR VOICE” Hollandia – Zeijen 2011. július 20-27.
Résztvevő országok: Hollandia, Ciprus, Finnország, Magyarország

Téma: Youth politics (15-18 év)

0. nap (megérkezés): A Debrecentől Zeijen-ig tartó hosszú 22 órás utat követően a németországi hideg és esős időt Hollandiában egy nagyon kellemes nyári meleg váltotta fel nagy meglepetésünkre, aminek igazán tudtunk örülni. A cserének egy iskola udvarán felállított sátortábor/konyhasátor adott alvó és étkező helyet. Az iskola társalgója és tornaterme pedig a játékokat, bulikat és sportolási lehetőségeket szolgálták, de a hét második felére az esős időjárás miatt kibővült a fentebb említett két hellyel is. A megérkezésünket követően a vacsora elfogyasztása után kipróbálhattuk mosogatási vágyainkat is, mint kiderült minden napra más-más ország van beosztva a tisztogatási feladatokra.

1. nap (Holland nap): A legkésőbb érkező finn csapat is célba ért az éjszaka során, így a nagyon cukros és édes holland reggeli elfogyasztását követően megkezdődtek az ismerkedési játékok, valamint a nap során ismertették velünk a csere menetét, programjait és az országokra váró feladatokat is. A nap célja Hollandia megismerése volt, így sikerült megtapasztalnunk az étkezési és kulturális szokásokat is. Ami érdekes volt, hogy a vacsorát követően a "holland mikulás" tett látogatást nálunk, aki apróbb szuvenírekkel lepett meg minket :)

2. nap (Finn nap): Ez a nap Finnország megismerésének jegyében telt, így a reggeli, ebéd, vacsora is finn volt. A nap során különböző környezetvédelmi transzparensek készítése volt a feladat, melyet 4 vegyes csoportban alkottak meg a fiatalok. Az est során egy finn kvíz vetélkedő és egy nagyon hosszú prezentáció hangzott el, így bátran kijelenthető, hogy sikerült megismerni behatóbban Finnországot is :)

3. nap (Kirándulás Groningenbe): A borús és esős idő ellenére busszal elvittek minket a 30 km-re található egyetemvárosba, Groningenbe. Az érkezést követően egy kisebb flashmob-al kellett indítani a napot, amely során az előző nap megalkotott környezetvédelmi transzparensekkel kellett megkeresni nem holland állampolgárságú embereket és velük fotózkodni. A nap további részét szabad programmal folytattuk, amit bevásárlással és a város felfedezésével töltöttünk el. A nap zárásaként pedig egy palacsintázó hajón vacsoráztunk meg, melynek igen nagy volt a sikere.

4. nap (Magyar nap): A magyar csapat igyekezett a legjobbat kihozni mindenből a nap során és ez meg is hozta a várva várt sikert, hiszen már a reggeli is pirosarannyal díszített pick szalámis, vagy a vegáknak mackósajtos szendvicsek voltak. Az ebéd is a magyar konyha egyik jól ismert specialitása, a lecsó volt, mely sokaknak nagyon ízlett. A vacsora pedig rántotta volt baconnel és hagymával. A nap során rendeztünk különböző szituációs játékokat, melyek során a fiataloknak gyakori problémákkal kellett szembesülni és ezt eljátszani a többiek előtt. A nap zárása a magyar prezentációval és a hazai édességek elfogyasztásával telt. A mi kínálatunk volt a legbőségesebb. De a legjobb mégis az volt az egészben, hogy az előadás előtt és után magyar népdalt énekelt egyik tehetséges lány tagunk, amit gitárral is kísértek!

5. nap (Ciprusi nap): A ciprusi nap során nagyon sok finom és ízletes ételt kóstoltunk. A nap fő témája az ifjúság politika céljainak képes megalkotása volt, melyet különböző vegyes csoportokban készítettek el a fiatalok, valamint különböző tesztek és játékok voltak a témával kapcsolatban, amik arra próbáltak választ adni ki milyennek látja az ifjúság politikát a saját országában.

6. nap (Helyi önkormányzat meglátogatása + Goodbye Grill party): Az utolsó záró napon került sor a helyi önkormányzat igen modern épületének meglátogatására, ahová elvittük a csere során összeállított ifjúság politikáról szóló képes alkotásainkat is. Sikerült beülnünk az ülésterembe, ahol a polgármester mondott egy rövidebb üdvözlő beszédet, valamint ezt követően egy kisebb álló fogadáson is részt vehettünk. A nap és a csere zárásaként pedig a vacsora során az udvaron csináltunk egy bőséges grill partyt, melyből annyi étel megmaradt, hogy a hazautazásunk során sem éheztünk :)

<< vissza

logo

Respect the Nature...Respect Yourself! - Románia

Interneten keresgélve bukkantam rá az Úton egyesületre és a honlapjukon található csereprogramokra. Gyorsan átolvasva az aktuális utakat és az időpontokat is figyelembe véve hamar kiválasztottam a Romániába szervezett cserét, aminek központi témája a környezetvédelem és a környezettudatos életmód. Miután a részletes programismertetős is megkaptam és biztossá vált az utazás nagyon vártam a többiekkel az első találkozót. Hosszas egyeztetések után indulás előtt pár nappal sikerült is. Egy gyors konzultáció és feladatok felosztás. Megismerkedés későbbre halasztottuk, de első benyomás mindenki szimpatikusnak tűnt.

Indulásunk hétfőn végül kicsit később a tervezetnél azonban sikeren bevásárolva a magyar este elindultunk. Szállásunk Gura Râului Nemzeti parkba volt Brassótól kb 15 km-re.

Mikor megérkeztünk nagy meglepetésre senki nem volt ott csak egy román nő, aki csak kicsit beszélt angolul. A szervezőket végül felhívva kiderült, hogy a többek elmentek Brassóba várost nézni és felajánlották, hogy menjünk át és gyorsan egy kis esti városnézést még nekünk is bele fér. Végül elfogadtunk a lehetőséget bár elég fáradtak voltunk, de láttuk a főteret, Fekete templomot és nagyon kis hangulatos macskaköves belvárosban. Este rövid névtanulós játékkal zárult a nap.

Másnak csapatversenyek voltak először bent majd a szabadban. A csapatom egy lengyel és litván srácból, egy román és szlovák lányból állt. Aznap esti program, ami nekem a legjobban tetszett a hétben a cultura event, amikor is az különböző országok tagjai bemutatják saját kultúrájukat, szokásait, ételeit. Először a Bulgárok kezdtek ők nagyon lelkiismereten készültek házi készítésű sütikkel, szószokkal, tradicionális édességgel. Vacsi után még a szlovákok és románok is megtartották az a saját estjüket.

Következő napra tervezett program a nagy túra volt. Az út eleje egész könnyűnek bizonyult, de aztán jött az igazi hegymászás. Részben sziklás köves úton mentünk másrészt pedig fenyőerdőben. A hegy tetejéről a kiállítás tényleg lenyűgöző volt. Aznap este kis társasági szabadprogram ahol mindenki barátságos volt, de a lengyeleket kiemelném, akik lelkesen tanulták a magyar szavakat.

A következő nap iránytűvel való tereptúra. Nagyon hasznos volt, hiszen sikerült meg tanulnom egy profi iránytűt kezelni. Nekem nagyon ügyes csaptatom volt így meg is nyertük a versenyt. Este magyar és lengyel rendeztünk. Mi először egy országunkról szóló bemutatóval majd rövid dalocska tanításával dobtuk fel a társaság hangulatát és végül mindenki megkóstolhatta a magyar Tibi csokit, pilóta kekszet, duna kavicsit és egyéb édességeket és persze ne feledkezzünk meg a kivalló magyar borokról, amiknek szintén nagy sikere volt.

Pénteken sziklamászás volt, amit én kihagytam, mert nagyon hideg volt és a sziklák is szinte fagyosak voltak. Szombaton volt a nagy búcsú buli, ugyanis a szlovákok hamarabb mentek el.

Utolsó napra már mindenki nagyon fáradt volt és igazi búcsúestünk nem is volt, amit mi nagyon hiányoltunk. Végül az utolsó közös órákat kihasználva az estét kártyázással és beszélgetéssel zártuk. Hazafele úton először megnéztünk a Drakula kastélyt, amit nem tudtuk csak kívülről látni, mert nagyon soká nyitott ki de cserébe még megálltuk Marosvásárhelyen és sétáltunk az óvárosi részében. Szintén nagyon szép kis város és szinte mindenki beszélt magyarul is.

Végül hétfő este értünk haza fáradtan, de élményekben gazdagon.

Cserén valós részvéten nagyon hasznos volt mind nyelvtanulás mind a workshopokon való részvétel miatt. Remélem jövő ismét részvevője leszek a magyar csapatnak.

<< vissza

logo

Cultural Misunderstanding - Trencin, Szlovákia 2011. 06. 16-2011 06 24.

2011. június 16 – 24-ig Szlovákiában, Trencin- ben vettünk részt egy ifjúsági cserén, ami a Fiatalok Lendületben Program jóvoltából jöhetett létre. A csere témája a kulturális félreértések és sztereotípiák kezelése volt. Minden nemzetnek készülnie kellett a saját hazájában jellemző kisebbségek bemutatásával, melyeket beszélgetéseken és előadásokon keresztül ismertettek a többi résztvevő nemzet fiataljaival. A cserén eredetileg öt ország fiataljai vettek volna részt, azonban a lengyel csoport nem tudott eljönni, mivel nem gyűlt össze a csoporthoz szükséges öt fő, így rajtunk magyarokon kívül még szlovák, finn és litván fiatalok vettek részt a programban.

Május 16-án reggel 9 órakor indultunk el Debrecenből és a közel 500 km-es út után délután hat órára érkeztünk a program helyszínéül kijelölt városba, ami a Trencséni terület központja. Megérkezésünk után a szervezők szívélyesen üdvözöltek minket és megmutatták a szállásunkat, illetve a program helyszínét, ami egy kulturális központ volt. A központban számos táncterem, zeneterem, illetve egy színházterem található. Szállásunkként is ezek a termek funkcionáltak, a lányokat három kisebb teremben szállásolták el, míg a fiúkat együtt egy nagyobb táncteremben.

Másnap reggel névtanuló játékok segítségével igyekeztünk egymás neveit memorizálni. Minden résztvevő remekül beszélt angolul, így semmilyen probléma nem adódott a kommunikációval. A játékok után egy hosszabb beszélgetés következett a sztereotípiák témában, minden csoport elmondhatta véleményét, ami kisebb vitát szült, de a szervezőknek sikerült a megfelelő mederben tartaniuk a beszélgetést.

A program két fő pillérre épült, az egyik a színjátszás volt, a másik pedig a fotózás. A színjátszás keretében nekünk a résztvevőknek kellett egy kisebb színdarabot előadnunk, melyet a sztereotípiák témában alkottunk meg, így a program nagy része a próbákkal telt el. Ebből kifolyólag sajnos a fotózásra viszonylag kevés idő jutott, amit néhány résztvevő szóvá is tett, a szervezők nagyon rugalmasak voltak és próbáltak minden résztvevő igényeinek megfelelni.

A fotózás keretében a közeli erdőbe vittek el minket, ahol csoportokban kellett dolgoznunk és a csoportunk által kitalált témában fotóznunk. A szlovák csoport két tagja is tapasztalt fotós volt, így ők segítettek nekünk abban, hogy a képeink a lehető legjobban sikerüljenek. Ezután a Trencséni várba mentünk fel, ahol a szlovák tradicionális és klasszikus zenéből kaphattunk ízelítőt.

Minden este egy-egy nemzet mutathatta be mindazt, amit a saját országáról fontosnak tartott elmondani. Különböző PowerPoint-os prezentációk keretében ismerhettük meg a többi nemzetet a fiatalok szemszögéből, minden prezentáció rengeteg új és hasznos információt adott át a résztvevőknek.

A színdarab előadásának helyszínéül a városközpontban egy színvonalas pub szolgált, ahová a szervezők jóvoltából viszonylag sok ember el is jött, hogy megnézzék a mi interkulturális előadásunkat. A sok mosoly, nevetés és taps meggyőzött minket arról, hogy valami egészen egyedit sikerült alkotnunk.

Összességében egy rendkívül jól szervezett programon vehettünk részt, remek programokkal, kellemes környezetben. Rugalmas és segítőkész szervezőkkel, valamint motivált résztvevőkkel dolgozhattunk együtt.

Hajzer Ágnes

<< vissza

logo

DON’T WORRY BE ACTIVE, Motycz Leśny, Lengyelország

A Fiatalok Lendületben Programnak és az „Úton” Ifjúsági - Kulturális Egyesületnek köszönhetően a 2012-es évem egy különleges élménnyel kezdődött – különlegesen jóval, amihez hasonló remélem, hogy egyre több fiatallal megtörténhet, mert fontos tapasztalatokat szerezhet ilyen alkalmakkor az ember, s nem csak környezetéről, de magáról is sokat tanulhat.

Hatunkat vitt a legendaszerű történetekben szereplő „Csaba” sofőr Lengyelországba, egy Lublinhoz közel eső kisebb településre, Motycz Leśny-be. A január 23-30. között lebonyolított csereprogram rajtunk, magyarokon kívül még letteket, litvánokat, bolgárokat, törököket és románokat látott vendégül. Egy, a településtől eléggé messze eső, kétemeletes lakóépületben kaptunk szállást (melyet még ez a nagy csoport sem töltött meg), vagyis egy közösségformálásra igencsak alkalmas helyzetben találtuk magunkat, hiszen a környéken senki nem akart kószálni (-20 °C-ban tényleg senki), az egymással való megismerkedés tűnt hát a legérdekesebbnek.

Mert ez a csere számomra egyszerre két fő csapáson haladt előre: egyrészt a már említett ismerkedésén, másrészt pedig a program kitűzött céljának, az önkéntesség mibenlétének megismerésének ösvényén. A csere szervezett eseményei kisebb kitérőkkel az önkéntesség témáját járták körbe, a fokozatosság elvét betartva. Először elméletibb megközelítéssel találkoztunk, egymásnak mondtuk el mit gondolunk róla és hogyan működik. Sokan itt hallottak először az Európai Önkéntes Szolgálatról, aminek felépítéséről kicsivel később részletes információkat kaptunk. A továbbiakban az önkéntes mozgalomról a lengyel kultúrában való szerepén keresztül tudtunk meg többet: meglátogattuk az egyik közeli általános iskola önkénteseit, sőt a település polgármesterétől is kérdezősködtünk a helyi szervezet működésének mikéntjéről. Az idő előre haladtával egyre kézzel foghatóbb elképzelése lett a csoport egészének az önkéntességről, s mi magunk is önkéntesekké váltunk: több osztálynyi hátrányos helyzetű, akár magaviseleti problémákkal küszködő gyerek vendéglátására készültünk fel csoportokban. Először tervet készítettünk, a program anyagigényét, időbeli felépítését is előre kigondoltuk, majd előkészítettük, összebarkácsoltuk a játékokat és eltöltöttünk egy nehéz délutánt a gyerekekkel. Kihívás volt ez mindenki számára, de azt hiszem mindenki belekóstolhatott az eredményes önkéntes munka jóleső érzésébe. A program betetőzéseként pedig szabadon alakuló csoportokban mi magunk állíthattunk össze önkéntes csereprogramokat.

Az egymással való ismerkedést is szervezett formában kezdtük, ám ezek is mind játékos formát öltöttek, mókás volt például látni, hogy a litvánok, a bolgárok vagy bármely más nemzet hogyan mesél történetet a saját nyelvén, mennyire különböznek a hangok, hangsúlyok egy-egy nyelvben. Minden este egy vagy két csoport bemutatta saját hazáját (annak látnivalóit, ételeit, zenéit, táncait, alkohol tartalmú italait), ezeken az estéken mindig nagyon jól szórakoztunk és ugyanakkor tanultunk is egymásról. Az éjszakába nyúló beszélgetések, kártyázások és zenélés pedig önkéntelenül is javított a nehezebben beszélők angolján. A viszonylag közeli Lublinban is eltöltöttünk egy fél napot, a várost felfedező játék közben pedig mindenféle lengyellel találkoztunk és úgy-ahogy szóba elegyedtünk (öreggel, fiatallal, egyetemi tanárral, katonával, utcai kéregetővel), egyetlen problémánk volt csak: a hideg idő.

Nagyon örülök annak, hogy részt vehettem ezen a cserén, hiszen nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg magyar részről, és sikerült néhány más nemzetiségűvel is barátságot kötni. A cserén mindenki igyekezett segíteni a másiknak és közösen jó hangulatot teremteni, s a hét végére a fáradtság lett a legnagyobb ellenség. Csak azt sajnálom, hogy még nem vettem részt ifjúsági cserén hamarabb. Nem is értem, hogyan történhetett.

Sándor Zita

<< vissza

logo

TAKE OFF THE MASK, Todi, Olaszország

(Egy helyi újság számára leadott cikk fordítása)

Július. Hőség. Negyven fiatalt mégis egy iskola épületében találunk.

Valószínűtlennek tűnik, de mégsem az egy európai uniós pályázatnak és néhány lelkes pedagógusnak köszönhetően, akik a tanév befejeztével még mindig tele vannak energiával, s lehetővé teszik jó néhány 13 és 20 év közötti fiatalnak, hogy művészeti alkotómunka keretén belül ismerkedjenek és barátkozzanak egymással. A program végső „produktuma” egy rövidfilm, amely egy fiúról szól, aki bűnözők áldozatául esett. Az üzenet egyszerű és evidens: mindig van remény, mert a világban nem vagyunk egyedül.

A film elkészítéséhez a 40 fiatal közül egyesek maszkokat készítenek, festenek, mások zenét szereznek és hangszeren játszanak, megint mások forgatókönyvet írnak, s helyzetgyakorlatokon keresztül valósítják meg a film jeleneteit.

A műhelymunkák során a résztvevők nevetése, beszélgetése hallatszik mindenhonnan angol nyelven, melybe francia, olasz, magyar, török és román szavak, mondatok vegyülnek.

Igen, mert egyrészt nagyon különböző a majd 40 résztvevő. Ízlésben, szokásokban, kommunikációs stílusban, kreativitásban, munkatempóban, pontosságban, de 10 napig együttlakva a különbségek halványodnak. Kölcsönösen hatnak egymása, tapasztalatokat cserélnek, napról napra újdonságokat ismernek meg csak azzal, látják, hogyan csinálja a másik.

Másrészt ezek a fiatalok nagyon hasonlítanak: az öltözködésben, a technikához való ragaszkodásban - csak nagy nehezen képesek leszakadni a telefonjaikról vagy az internetről -, egyformák, amikor fociznak, csocsóznak, játszanak, énekelnek és táncolnak.

Megható látni azt a büszkeséget és örömöt a nemzeti kultúrát bemutató esteken, amikor népviseletben bemutatják hazájuk nevezetességeit, országos büszkeségeiket, szokásaikat, dalaikat, ízeiket, táncaikat, népművészetüket. Ezek a fiatalok, a fogyasztói társadalom és globalizáció gyermekei ezekben a pillanatokban nagyon büszkék saját gyökereikre, egyedülinek, különlegesnek érzik magukat azáltal, hogy nemzeti kultúrájukról beszélhetnek.

Mi felnőttek, kívánhatunk-e ettől többet?

Bagossi Edit

 

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2012.július.04-14-ig Todiban, Olaszországban a "Take off the mask" projekt résztvevője lehettem.

3.-án amikor elindultunk még nem is sejtettük igazán, milyen kalandok várnak majd ránk. A gyakran változó időjárási viszonyok és földrajzi viszonytagságok ellenére kényelmesen, jó hangulatban utaztunk. Sohasem fogom elfelejteni azt szívélyes fogadtatást, ami ott várt bennünket. Alig szálltunk ki az autóból már "megrohamoztak" bennünket az olaszok és a franciák, majd később, amikor megérkeztek, a románokkal és a törökökkel is hamar összebarátkoztunk. A megismerkedés után vegyes szobákba osztottak bennünket, aminek én nagyon örültem, hiszen így elengedhetetlenné vált az angol nyelv állandó használata. Én egy olasz egy francia és három román fiúval kerültem egy szobába, akikkel életre szóló barátságot kötöttünk a hét folyamán.

A héten eleinte négy, majd három csoportba lettünk bontva, és ezekben a kisebb egységekben dolgoztunk (zene-, színház-, maszk-, s filmes csoport), melynek eredményeként a tábor végére sikerült vászonra vinnünk egy kis filmet, melyből mindenki kivette a maga részét. Minden reggel közösen játszottunk, esténként táncoltunk vagy éppen közösen énekeltünk. A hét folyamán jártunk Spoletóban ahol egy bolíviai koncert hallgatói voltunk, Assisiben ahol megnéztük a híres Giotto-freskókat és Perugiaban ahol részesei lehettünk az Umbria Jazz fesztiválnak, voltunk uszodában, városi rendezvényeken. Megismerkedtünk az alapvető emberi jogokkal, az Európai Unióval és olaszországi gyermekvédő szervezetekkel is.

Azt hiszem elmondhatatlan mennyi élmény (impulzus)ért bennünk e rövidke 10 nap alatt. Számtalan emberrel kötöttünk életre szóló barátságot, megismerkedtünk kultúrákkal, szokásokkal, együtt egyként dolgoztunk egy közös cél érdekében és nem voltak országok közötti ellentétek, nem voltak nyelvi különbségek, nem voltak akkor valójában "országok "sem. Egyek voltunk, és ez talán a legszebb.

Nem tudok mást mondani, mint, hogy hálával tartozom mindazoknak, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy egy ilyen csodában lehetett részem. Köszönöm először is a debreceni „Úton” Ifjúsági - Kulturális Egyesületnek, Szecskó Jánosnak, Deli Csabának, a sofőrünknek és az olaszországi szervezőknek! Ez egy örök emlék marad számomra, köszönöm!

Hevesi László

videók

<< vissza

logo

ROLE OF EUROPEAN YONG PEOPLE IN PROMOTING GENDER EQUALITY, Barcelona, Spanyolország

Az Úton Egyesület szervezésében egy fantasztikus hetet - 2012. június 14-21-ig - töltöttünk Spanyolország egyik legszebb tengerparti városában, Barcelonában.

A csereprogram témája a „Role of European young people in promoting gender equality ” volt, amivel öt európai ország fiataljai foglalkoztak. A magyar csapaton kívül voltak még Lengyelországból, Olaszországból, Szlovákiából, és Spanyolországból.

Számomra már az oda- és visszautazás is lenyűgöző volt. A Francia Riviérán keresztül történő buszozásunkat mind a magyar csapat „hangolódása” mind pedig az érintett városok (Cannes) nevezetességei tették emlékezetessé. Hazafelé történő pihenésünk során pedig megismerhettük a világ legszebb városállamát, Monaco-t.

Szállásunk egy Barcelona mellet lévő kisebb városban Calella-ban volt. Fő témánk amint már említettem, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségről szólt. A különböző országok fiataljai workshop-ok, prezentációk, szituációs gyakorlatok formájában bemutathatták, hogyan is nézhet ki ez a saját hazájukban. Mindemellett betekintést nyerhettünk az egyes országok kulturális érdekességeibe és összehasonlíthattuk más nemzetiségű fiatalok életét, életkörülményeit, kóstolgattuk ételeit, italait. Bár nem mindenki beszélt tökéletesen angolul, a kommunikáció szinte összes létező formájának segítségével hamar megtaláltuk a közös hangot.

A délelőtti „kötelező” foglalkozások mellett a délutáni szabad programok, majd az éjszakai életben történő aktív részvétel a különböző országok fiataljait csak még jobban összeboronálta. Többek közt megtudtuk, hogy a lengyel édességek nagyon finomak, és tapasztalhattuk a barcelonai lakosok hírhedt futball rajongását, hiszen utazásunk alatt játszódott a labdarugó Európa bajnokság. Minden nemzetiségű csapat kapott egy estét, amikor bemutathatta országának nevezetességeit, különleges szokásait, zenei hagyományát, ízletes csemegéit, italait és persze a legmókásabb játékait, vicces mondókáit. Legnagyobb sikere ételben, a magyar Erős Pistának volt, míg zenében az olasz mondóka –Una sardina- mellett a magyar Nád a házam teteje vitte a pálmát! J

A Barcelonában történő két napos városnézés gyönyörű kulturális felfedező körút volt. A sok nevezetesség mellett több időt töltöttünk a Güell Park-ban, amely Barcelona Garcia negyedében van. Értékességét, szépségét bizonyítja, hogy - a híres építész Antoni Gaudi épületeinek keretében - a UNESCO világörökség részét képezi.

Az életre szóló barátságokon és ismeretségeken kívül rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Jó volt új embereket, kulturális szokásokat más-más országokból megismerni, értékeket felfedezni másokban és magunkban, újdonságokat tanulni, előítéletektől megszabadulni. A csapatmunka és a kommunikáció gyakorlásában történő fejlődés a jövőnkre nézve is kulcsfontosságú lehet mind a munkahely, párkapcsolat, családalapítás szempontjából.

Mindezek mellett rengeteget nevettünk, önfeledten szórakoztunk, egy picit elfeledtük hétköznapi gondjainkat, és egy hatalmas kaland részesei lehettünk.

Aranyi Anita

<< vissza

logo

RIGHT TO THE GAME, Nápoly, Olaszország

Nápolyi recept
– Fiatalok olasz lendületben –

Végy egy nagy adag kihívást, adj hozzá néhány lelkes észt, lengyel, olasz, román és magyar fiatalt, rázd őket össze egy héten keresztül a napsütötte Nápolyban, az egészet fűszerezd sok-sok játékkal és tanulással, majd bolondítsd meg egy kis olaszos mentalitással, s végül tálald mindezt egy európai uniós projektben – és máris kész a „Right to the game” projekt. Bár a recept egyszerűen hangzik, és a siker is garantált, mégsem tudhattuk előre, milyen kalandba kóstolunk bele, mikor május 3-án nekivágtunk a Nápolyba vezető néhány ezer kilométeres útnak…

… mert nem tudhattuk előre, hogy a magyar csapat kifejezés csak hivatalos megnevezésünkként fog-e szolgálni, vagy valóban egy összetartó közösség különböző nemű, életkorú és érdeklődési körű tagjainak összességét jelenti majd. De a kopottas olasz pizzériában eltöltött első közös vacsora, az átbeszélt, éjszakába hajló hűvös tengerparti este, a közösen kiharcolt, majd nemzetközi-közösségi-főhadiszállása alakult koedukált szoba már előre jelezte azt a tényt, hogy a napok múlásával egyre inkább csapattá érettünk…

… mint ahogy az is csak idővel derült ki, hogy nemcsak egymást, hanem magunkat sem ismerjük teljesen. Mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni másokhoz? Hol van a türelmünk határa? Hogyan reagálunk a váratlan helyzetekre? A kérdésekre hamar választ kaptunk, amikor szembesültünk azzal, hogy az olasz tömegközlekedésben nem létezik menetrend, vagy amikor az olasz taxi sofőr egy időre eltűnt az összegyűjtögetett eurónkkal, amelyet a lealkudott összegű fuvarért előre odaadtunk neki …

…de azt sem gondolhattuk előre, hogy az olyan elcsépelt, sokat hallott szavak jelentését, mint a tolerancia, egymás elfogadása, közös cselekvés, emberi jogok, kulturális sokszínűség, a valóságban is megtapasztalhatjuk. Mindeközben megtanultunk újra belefeledkezni a játék, az alkotás örömébe. Újra gyermekként szemléltük a világot. A világot, amelyben nem az számított, hogy ki, milyen nyelven beszél, milyen színű a bőre vagy milyen környezetből származik, hanem az, hogy milyen ember…

Akkor még azt sem tudhattuk, most is inkább csak érezzük, hogy az új ízek valamit megváltoztattak bennünk. S bár a recept ezt az utasítást nem tartalmazza, valahogy másképp szemléljük az életet.

Putz Orsolya

<< vissza

logo

Visegrad for active youth, Cadca, Szlovákia

We are family – akárhányszor meghallom a rádióban a Sister Sledge örökzöld slágerét, önkéntelenül mosolyra húzódik a szám. Szinte észre sem veszem, hogy emlékeimbe merülve dúdolok: We are active youth, let’s enjoy this afternoon. A fülbemászó dal átirata gondolatban mindig 2012 júniusába, Szlovákiába repít…

Ilyenkor újra érzem a tenni akaró lelkesedést, a flash mob előtti enyhe lámpalázat, s szinte látom magam előtt az energiával és szeretettel teli szervezők arcát, a csintalan kis mosolyt a szájuk szegletén, már-már érzem a teaházat belengő enyhe fahéj illatot, hallom a kisiskolások fülsüketítő zsivaját – egyszerre tör rám minden emlék.

Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy beszéddel, zenével, tánccal, énekkel fennhangon hirdettük a szlovákiai Cadca utcáin, iskoláiban, kocsmáiban, bevásárlóközpontjában, vasútállomásán, hogy „We are for active youth”. Mi motivált minket ebben? Az, hogy felszabadult, jó kedvű emberek között tehettünk valami olyat, ami megérint másokat. S miközben azon fáradoztunk, hogy hatással legyünk a helyi emberekre, észre sem vettük, hogy a minket körülvevő társaság bennünket is lassan-lassan megváltoztatott. Így a második nap végén már egy cseppet sem feszengtünk amiatt, hogy elrontottuk a szamba tánclépését, teljesen megszoktuk, hogy mi is dobru chut-tal kívánunk vacsoránál jó étvágyat, és idővel teljesen természetessé vált, hogy egy-egy jó ötlet hallatán mi is ugyanolyan harsányan éljenzünk és tapsolunk, mint a többiek. Egy összetartó közösség részévé váltunk tehát, s célunk az volt, hogy a város fiataljait fellelkesítsük.

Ennek megvalósításához nem lett volna elég pusztán az, hogy éjszakába nyúlóan gyakoroltuk a flash mob koreográfiáját, hogy a könyökünkig festékesen pólót készítettünk, vagy hogy olyan produkciót találtunk ki, amely a diákok figyelmét megragadja. A kitartás, a kreativitás, a csapatszellem önmagában kevés lett volna. Mindez nem ért volna semmit. Ha nincs benne a szívünk, minden tevékenységünk hiábavaló lett volna. De ebben a munkában minden résztvevő lengyel, szlovák, cseh és magyar lelkes igyekezete benne volt.

… Gondolataim ilyen időbeli és térbeli kalandozásaiból mindig akkor rebbenek fel, mikor eléri a tudatom a rádióból egy másik dallamfoszlány, és rá kell döbbennem, hogy már réges-rég egy következő zene. Szomorúan törődök bele, hogy az életben csak a slágereket hallgathatjuk meg újra.

Putz Orsolya

<< vissza